Korán reggel sétálok be az istállóba,ahol aztán egyenként végig nézve a bokszokat a kedvenc, fekete hókás telivér kancámnál kötök ki. Elmosolyodva felnevettem,és látva,Poison mennyire türelmetlen leakasztottam a kötőféket a boksz ajtajáról,és beléptem a kanca bokszába. Black Poison teljesen más volt,mint a elgtöbb telivér: Kicsit,erős,magabiztos,gyors,fürge és büszke Hiszen ő mindig is többre tartotta magát,minthogy leálljon trécselni egy ostoba ménnel,ezért mindig mindenkinek jókedvet adott. Átsétáltam az egyik oldalához,és a kezemet az orrára téve befogtam az orrnyilás részeit,hogy ne kapkodja a fejét,és felhúztam a fehére a sötét,bőr kötőféket.Ezután becsatoltam,és kinyúltam a vezetőszárért,és ráaerősítettem a kötőfék egyik karikájára. Kitártam a bokszajtót,és kivezettem a kancát,aki már nagyon várta a " szabadságot". Elvezetem az istálló elé,ahol aztán csúszó csomóval kikötöm az egyik cölöphöz,és visszarohanok az ápolósdobozáért.Amikor visszaértem, a kanca a földön hempergett,és élvezettel dörgölőzött bele a homokba. Én csak fújtam egyet,és elnevettem magam,majd felhúztam a földről,majd megpaskoltam a nyakát,és előszedtem a pucoló szerszámai közül a gumivakarót; amivel fellazítom a rászáradt koszt és kihullott szőrmaradványokat,majd puha gyökérkefével seprésszerű mozdulatokkal eltávolítom ezeket a gyönyörű éjfekete testéről.Szőrkefével még többször átdörzsölöm a testét, hogy biztosan kijöjjön belőle a szennyeződés, majd masszírozóval is átsikálom elég alaposan,meggyőződve róla hogy nem maradt rajta egy szem por se. Black láthatólag élvezte,mert hatalmasakat prüszkölt közbe. Ezután egy száraz ronggyal végigdörzsölöm,hogy kényeztessem egy kicsit,majd amikor mind két oldalával végeztem, egy nedves ronggyal felváltva áttörlöm a szeme, az orra és a fülei tájékát. A patáit kikaparom egy patakaparóval, nehogy bennragadjon egy kavics és lesántuljon, majd a sörényét is kifésülöm, a farkát pedig befújom spray-el,a patáira visszatérve bekenem patazsírral. Ezután befutok a nyergesbe,és az ápolócuccokat ledobva a sarokba,kihozom a nyerget,a kantárt,és az összes többi kelléket. Odaérve először a lábaira teszem rá a fáslit,rá a bokavédőt,majd ezek után a hátára terítem a nyeregalátétet,amin az istálló logója díszeleg;majd ráteszem az edzőnyerget,és becsatolom a hevedert. Persze óvatosan húzom meg,nehogy szoros,vagy laza legyen;hanem pont tökéletes. Ezután átkulcsolom a fejét,ismét az orrnyílásainál befogva,hogy ne rángassa azt az okos,értelmes buksiját,és lehúzom a fejéről a kötőféket,majd a hejére akasztom a nejlon kantárt. A szárat átdobom a nyakán,és az előbb használt vezetőszárat becsatolom a kantár karikájába,nehogy kedve támadjon kanadozni egyet. Ezután visszatérek a lábaihoz,és ellenörzöm a fáslit és a boka védőt,hogy minden rendben legyen. Leellenörzöm a kantárat,a nyerget,és végül lehúzom a kengyeleket. Ezután megfogom a fejét,és puszit nyomok az orrára,amit egy nagy nyerítéssel köszön meg.

A pálya széle előtt meghúzom a szárat,Poison pedig egy kicsit mókázni akart: elkezdett közbe ügetni körülöttem,és az istennek nem akarta engedni,hogy felszálljak a nyergébe,mive az túl uncsi lenne. Dühösen kifújtam egy rakoncátlan hajtincset a szememből,mire Larry odasétált hozzánk,és megfogta a kantárat,kérdezvén,hogy segítsen-e. Köszönet képpen odabólintottam neki,és a bal lábamat a kengyelbe téve felhúztam magam a kanca nyergébe,aki viccesen táncikált tovább a pálya szélén. Meghúztam egy kicsit a szárat,és rászóltam,hogy viselkedjen,majd elkezdtük a bemelegítést: először megyünk 100 métert lépésben,a pálya külső ívén,majd Kicsit megpiszkálom az oldalát a lábammal, és erre gyorsabb ügetésbe kezd. Kijelölök egy 100-150 méteres szakaszt, és azon oda vissza ügetgetünk 10-15 percig,mikör hogy kivitelezzük,és mennyire vannak ki az izmai. Kicsit visszaveszem lépésbe, aztán újra ügetni kezd, majd átvált lassú vágtába. Megyünk egy nagykört lassan a homokos galoppálya szélén,hogy teljesen bemelegedjen,és ne készüljön ki. Vissza érve ahhoz a ponthoz,ahonnan elindultunk,ügetésre fogom,és odairányítom a kapukhoz. A starthoz állással semmi gond nem volt,Poison volt az egyik legnyugodtabb ló,aki tűrte. Amíg a startra vártunk,megígazítottam a lábam a kengyelben,és a szárhoz hozzáfogtam Poison sörényét is,mert ismertem már a startolási tulajdonságait. Nem éppen kedvesen ugrott ki a gépek közül,és ezt ma sem csinálhatta másképp. Ez amolyan kis műsor volt a verseny nézőinek. Amikor kinyílt a startkapu,poison egy nagyot rántva magán majdnem kétlábra ugrott,úgy vetődött ki a kapuból,akár egy puskagolyó. Ahogy már megszokhattuk,eléggé hisztis egy ló,így ha ő eldönti,hogy már pedig ő futni akar,akkor aztán maga a lovak királynője se állítsa meg a szándékait. Szerencsére oda van a taktikákért,és szereti is kihasználni azt,hogy kicsit: könnyebben átsurran a hatalmas lovak között. Kiálltam a nyeregből,és rádőltem a kanca nyakára,az egyik kezemet a nyakizmaira téve,elkezdtem masszírozni,amire egy kicsit begyorsított,én pedig hátratoltam a lábaim és szorítottam az oldalát,ügyelve rá,hogy ne tudja kirántani magát az irányításaom alól: Poison nagyon nehéz kezű kanca. Amikor elértük a negyedik furlongot,egy kicsit csúsztattam a száron: Amint ezt megérete, gyorsított a tempón és megnyújtotta a galoppját. Elégedett voltam,de tudtam,hogy több is van benne: a nyolcas távoszlopig centinként engedtem a száron,majd amikor elhagytuk,belemélyedtem a nyeregbe,és teljesen ráhajoltam a kancára,elengedve a szárat. Poison akár egy gőzgép,kicsit de annál fürgébb vágtaugrásokkal taszította maga mögé a kerítés rácsait,és a mellettünk tréningező telivérek lassú galoppját is. Nem hagytam sokáig futni,nem akartam,hogy sokat kivegyen belőle a verseny előtt: a tizes távoszlopnál kiálltam a nyeregből,és finoman húzni kezedtem  a szárat,hogy álljon meg. A fekete kanca ügetésre lassított,én pedig oda vezettem larryhez,aki csupa jót mondott a derék kancáról. Megveregettem a nyakát,amely most csatakos volt a felverődött homoktól,és a habtól ami a nyakát borította. Elindultam leléptetni,miközben larryt hallgattam,és a következő versenyek időpontjáról beszélgettünk.

Poison kedvenc napja mindig is a szerda volt,ilyenkor majd ki ugrott a bőréből: Táncolt,ugrált,bakolt,és minden egyéb. Ennek oka a következő: megalázhatta a hatalmas,büszke méneket,akik kiálltak ellene,persze ez vonatkozott a kancákra és csikókra is. Minden héten más volt a beosztás,és az is, hány lóval állunk ki: Ma csak egy ló merte felvenni a versenyt velünk,a már veterán Blessing Silent,aki elég jó szezont zárt 2 éve,és most nyugdíjas.. vagyis,nem hiszem,hogy annak mondhatjuk. Reggel kivezettem Poisont,és felnyergeltem,majd bemelegítettünk vele úgy,ahogy a külön edzésen is szoktunk,: először megyünk 100 métert lépésben,a pálya külső ívén,majd Kicsit megpiszkálom az oldalát a lábammal, és erre gyorsabb ügetésbe kezd. Kijelölök egy 100-150 méteres szakaszt, és azon oda vissza ügetgetünk 10-15 percig,mikör hogy kivitelezzük,és mennyire vannak ki az izmai. Kicsit visszaveszem lépésbe, aztán újra ügetni kezd, majd átvált lassú vágtába. Megyünk egy nagykört lassan a homokos galoppálya szélén,hogy teljesen bemelegedjen,és ne készüljön ki,majd a startkapuk felé vezettük a két kancát. A beállással nem volt gond,mindkettő egy kettőre bent ált a gépben,a fekete kanca viszont egy kicsit nyugtalan volt,és a fejét kezdte kapálni. Megveregettem a nyakát,hogy lenyugtassam,de nem igazán érdekelte mit akarok. Átfogtam a sörényét,és kényelmesen elhelyezkedtem a nyeregben: ekkor megszólalt a csengő. Poison ismét cinkosan ugrott ki a startgépből,és a hatalmas ugrás miatt már is az élen teremt. Utált,nem is, gyűlölt hátulról kezdeni,így nem kevés versenyen ő diktálja a tempót. Az első kétszáz méteren majdnem eltéptem a szárat,olyan erővel kellett visszafognom a szabadulni akaró kancát. A tüzetes küzdelem miatt Blessing Silent az élre került,és majd két hosszas vezetést szerzett. Dühösen fújtattam egyet,és ráhajoltam a kanca nyakára,majd masszírozni kezdtem a nyakát,mire a kanca fürge ugrásokkal gyorsított a tempón,és elkezdte behozni az előtte vágtató versenytársát. Hamar sikerült neki,a belső íven felzárkózott a kanca mellé,és hirtelen lábat cserélt: Újabb tempóba váltott,szinte hihetetlennek tűnt,hogy ilyen gyorsan vágtat. Nem lehetett látni a póznákat,azt se tudtam hol lehetünk... Csak azt tudtam,hogy jóval a cél mögött. Kiálltam a nyeregből,és elkezdtem visszafogni a kancát: aki alig akart engedelmeskedni,de belátta, hogy igazam van. Megfordítottam,és nagy meglepetésemre már a hátsó egyenesen voltunk. Felsóhajtottam,és ügetésben visszavezettem Blessing Silenthez,majd megköszöntem a zsokéjának,és elindultam lejártatni Poisont.

Eljött az ideje egy kis tereplovaglásnak. Reggel később megyek be az istállóba mint máskor,hiszen ilyenkor nem kell időre visszatérnem: Minden lovasnak megvan a saját lova,akivel terepezik,nem úgy mint edzésnél.Besétálok,majd minden lónak odaadom a reggeliét,kivéve Poisonnak,ő most marad éhen,hiszen nem ehet lovaglás előtt,főleg terepnél. ő már most tudja miről van szó,hiszen csak bizonyos alkalomkor szoktam később jönni érte. Izgatottan felnyerít,mire én felnevetek,és megpöckölöm az orrát,ő pedig hátrahúzza a fejét és prüszköl,mondván,nem érti mire volt ez jó,ő a kiskirálylány,ne bánjak így vele..A terephez illő hacukába öltöztetem,majd kivezetem az istállóból és kikötve egy cölöphöz feladom rá a terepes felszerelését: Ugyan is erre az alkalomra is minden lónak külön nyerge van kantárral együtt,mivel a versenyes és edzéses felszerelés túl komplikált egy terephez,és esetleges baj esetén könnyen szakad. Kivezetem,majd felülök rá az istálló előtt. Lépésben elhagyjuk a területet,a versenyzajait is,és az erdő egy rejtett zuga felé vesszük az irányt. Poison tépkedte a szárat,hogy ő a bozótba akar menni,én pedig felsóhajtva megadtam neki amire vágyott.Lépésben tettünk pár métert,majd ügetésre fogtam: a bozótban nehezebb menni,de ez fejleszi az állóképességét,és ennek ellenére még nagyobbakat is fog lépkedni,nem csak vonszolja magát. Olykor egy telivérnek is jó,ha nem csak egy sima homokpályán kell lépkednie,hanem mondjunk,teszem azt kavicsokon,vagy bokrok fölött,esetleg sövényen. Sokat kellett hajolgatni,mert az ágak össze vissza voltak,emellett a növények is sűrűk,akaratosan hajoltak be elénk,mitha el akarnák állni az utat: persze Poison büszkén visszavágott nekik,és néha-néha odacsípett egy egy fenyő ágnak,vagy tüskék akácnak,ami aztán csúnyán meg is emlegetett. Felnevettem..Poison néha nagyot ugrott,amikor átlépkedte a fákat,ezért volt pár alkalom,amikor komolyan azt hittem leesek és nem élem túl,vagy pedig bevágom a fejem a legközelebbi faágba,ami velem szembe jön,de szerencsére mindig vigyázott rám.Még lépés gyakorlatlak is jó volt,a terep lovaglás segíti az egyenletes lépések kiegészítését..Megállítottam egy nagyobb tisztáson,majd körül néztem. Jó helyen vagyunk egy kis játékhoz,úgyhogy nem kell sokat menni. Átsétáltunk a fenyvesek között,és kiértünk az erdő közepére,ahol nem volt fa,még is egy zárt terület volt,mivel kidőltek a fák,és az emberek egymásra rakták őket,olyan volt mint egy torlaszfal.Meg kell mondjam,nagyon szép volt,ahogy a tisztás kör alakjába besütött a lemenő napsugár. Ez volt a kedvenc helyünk Poisonnal.Leugrottam a hátáról,majd lekaptam róla a felszerelést,és rátettem az egyik kiálló,erős faágra,hogy ne szakadjon szét,ha esetleg valami történne,vagy lecsúszna róla,esetleg menekülnénk.Ezután előhúztam a 20 db répát,és répafogót játszottam vele,és meg kell hagyni,igazán kó kondiban volt.. A cél az volt,hogy el kellett kapnia legalább a felét,ahhoz,hogy nyerhessen: csikó kora óta ezzel szórakoztunk,ezzel nőtt fel,és ezzel nevelkedett az edzések után..Milyen jó sora van,nemde?. 19-et el is kapott, az utolsót én ettem meg.Lefektettem a lovamat,majd leültem mellé,így ő a fejét az ölembe tette. Így figyeltük a lenyugvó napot,és csak később,miután eltűnt a nap a horzonton,akkor indltunk haza. Hazafelé lejártattam,így már csak le kellet szerelnem,és bevinnem a bokszba. Azért rátettem egy lótakarót,a biztonság kedvéért,nehogy megfázzon,vagy valami baja legyen a csatakos szőrétől.

Itt az idő egy kis kímélő edzéshez,amelyet a pálya hátsó szakaszán szoktunk végrehajtani,füves pályán.A célom az volt,hogy ne fáradjon ki,hanem hosszabb távot tudjon megtenni. Ezt ő is nagyon jól tudta,de nem igen akart a segítségemre lenni:bakolt,ugrált miközben felszereltem,és amikor ki akartam vezetni,megrántotta a karom: Rosszallóan néztem rá,hogy ez gonosz húzás volt. Nagy nehezen bevezettem a pályára,és a 200 méter lépés,150 méter ügetés,100 méter lassú vágta után bevezettem a pálya közepére,ahonnan aztán sopperrel indul a "lassú vágta".Megvártam míg bevisznek a startgépbe,majd figyeltem,és vártam amíg az utunkra engednek.ami persze most a meglepetésemre nem az én irányításommal történik,hanem Larryével. Köztudott,szeret engem meglepni,szóval kicsit pánikoltam is. De szerencsére minden rendben ment.Amikor kicsapolódtak a kapuk,Poison szinte azonnal kilövi magát,és elég nehéz volt visszafognom,majdnem kitépte a kezem,gyakorlatilag fel kellett álljak a hátán,és mint a szörfnél,hátra dőlni.. A startbox kiugrása jó volt,ezen nem éreztem javítani valót,szerencsére már teljesen hozzászokott.Visszafogtam,lassú vágtát engedtem csak neki,amit persze nem díjazott,de belátta,erősebb vagyok nála..Biztos voltam benne,hogy nagyon jól bírja majd a versenyi strapát,de nem akartam kockáztatni,ezért a rövidtávot is megadom neki: egy picit csúsztattam a száron,hogy elengedje magát,és ne érezze karanténba az energiatartalékát. Csak 1000 méterre viszem,az utolsó métereken  pedig kiengedtem a fölös energiát belőle,hogy ne hevüljön túl,és vaduljon meg,mert olyankor igen veszélyes tud ám lenni,amikor bakol vágta közben,nem csak rám,de magára is. A kanca igazán makacs volt,alig bírtam megtartani,hogy ne tépje ki a szárat a kezemből. Megsimogattam a nyakát,ezzel jelezve,hogy nincs semmi baj,itt vagyok vele,csak tegye azt amit mondok.Ez picit visszafogta,de kénytelen voltam engedni a száron,egyáltalán nem akart megnyugodni,és küzdött,szinte tépte magát a szárért.Nem bírt magával.Fokozatosan engedtem,a 900-as táblánál pedig elengedtem a szárt,hagytam,hagy fussa ki magát az utolsó pár méteren.Hagy engedje ki a gőzt.Olyan gyorsan vágtázott,hogy csak a "Finis" felíratot láttam,ahogy magunk mögött hagyjuk,annyira elmosódott minden,még Larry alakját sem tudtam kivenni.Ügetésre fogtam,majd lépésre,ezt persze elég nehezen akarta engedni,de végül sikerült fölékerekednem: csalódottan teljesítette az óhajom.Levezettem a pályáról,leszereltem,és végig sétáltam vele a pályát lemozgatás képpen.Megveregettem a nyakát,és közöltem vele,hogy nála jobb lova nincs senkinek.(L)

Amint végeztünk az edzéssel,Poison csatakosan,de vidáman ugrándozik le a pálya homokos talajáról,hogy aztán megszabaduljon a zabla förtelmes ízétől..Lepakolom róla a felszerelést,majd beállítom a mosóba,kikötöm,és behúzom a slagot,amire persze a kanca rögtön felkapja a fejét,érdeklődő tekintetét rám meresztve.Megvárom míg langyoskás lesz a víz,mert a hideg víz nem tesz jót neki hiába forró a teste,lemosom,a sörényét, a farkát és a hátát is,legfőképpen a hasát,meg persze a farkában húzódó izomszálat,mivel az hűti a legjobban. Poison erre nagyot ugrik,én pedig felnevetek,tudtam hogy nem szereti a vizet,nade hogy ennyire!. Leteszem a slagot,és a vizet a lábaira fojatva hagyom,hogy hútse a bokáit,majd egy tajtékvonóval letakarítom róla a felkeslegessé vált vizet,a sarat,és az izzadtságot is,így szép tiszta lesz a szőre,csak vizes,ezt persze a legkisebb gonddal letudom. Ezután 2-3 kört teszek vele a napon,vagy téli napokon a bokszok között,hogy kicsit száradjon,és rádobom a lótakarót,ezzel védve a megfázás ellen.Kiengedem a legelőre hagy futákozzon,száradjon,addig kitakarítom a bokszát,meg persze kikeverem a vacsoráját,hiszen este már csak vacsora jár,nemde?.Téli napokon egyenest a bokszába megy, vagy átadom egy munkalovasnak,hogy vigye ki sétáltatni,amíg kitakarítom a helyét.Teszek neki a szénahálóba nassolni,kitakarítom az itatót,és kiöntöm neki a vacsorát,ezután bekapcsolom a biztonságizárat. Ezután behozom a legelőről,leveszem róla a kötőféket,és puszit nyomok az orrára,elköszönés képpen,majd haza indulok.Hó esetén hagyom még egy kicsit játszani a fehérségben, és csak ezután tér pihenőre,persze egy lótakaróval a hátán. Télen egy kicsit feltekerem a fűtést szobahőmérségletre,majd megnézem minden boksz ajtaját,és alaposan bezárva az istálló ajtaját hagyom őket aludni.

Black Poison & Shina
© copyright by: shina